ArtZone a Szigeten!

Az ArtZone az idei évben is a Sziget egyik legkedveltebb nappali helyszíneként várja az aktív kikapcsolódásra vágyókat minden nap 12-20 óra között. A kreatív workshop-zónában a látogatók olyan programokkal találkozhatnak, amelyek segítségével részeseivé válhatnak egy izgalmas, alkotásfókuszú közösségi élménynek. 

A képzőművészet mellett teret kapnak a művészeti intézmények hallgatói, valamint hazánk kiemelkedő képzőművészeti csoportjai és galériái is részt vesznek abban, hogy a Szigetlakók az alkotás örömével gazdagodhassanak. A helyszín koncepciójának megalkotását az idei évtől a Medence Csoport veszi át. A 2000-ben alakult közösség már a kezdetek óta színesíti a Sziget művészeti életét, számos legendás helyszínt terveztek és építettek meg az évek során. 

A csapat a kreatív újrahasznosítás elkötelezettje, így az idei programsorozat megalkotásánál fontos szempont volt, hogy ez az egy hét ne csak a színes és változatos programokról szóljon, legalább ilyen fontos része legyen a környezettudatosság is. 

A közösségi alkotás fontosságát hangsúlyozva az idei évtől egy új központi helyszín jön létre: a Gallery of ArtZone installációban az ArtZone résztvevői arra kapnak lehetőséget egy egész héten át, hogy folyamatosan építsék, változtassák az ott készülő művészeti alkotást – legyen szó stencil falról vagy egy közös térképről, egészen biztos, hogy minden Szitizen megtalálhatja azt a felületet, ahol aktív részese lehet ennek a páratlan élménynek. 

Az ArtZone új színfoltjaként az acb Galéria szervezésében augusztus 9-13. között este 20 órakor progresszív képzőművészeti performanszokkal magyar és nemzetközi kortárs alkotók mutatkoznak be a Sziget fesztivál közönségének. 

Az ArtZone területén 2018-ban is az alkotóművészeti szcéna legérdekesebb szereplőivel találkozhatnak a fesztiválozók: minden idei résztvevő intézmény és csoport már a korábbi évek során is elkápráztatta a résztvevőket. Így biztosan ott lesz a Technika #1 | Közösségi faműhely csapata, akik a barkácsolás rejtelmeibe vezetnek be mindenkit, akit vonzanak a DIY és a Nifty ötletek. Itt az alkalom, hogy végre teret kapjon a fantázia, hiszen a megvalósításban a Technika csapata segédkezik majd. A korábbi évek egyik legnépszerűbb eseménye volt a Szék-készítő workshop, ahol praktikus napozóágyak készülhetnek fából, illetve újrahasznosított reklámmolinókból. 

A Medence Csoport Re+concept márkája a méltán népszerű táskakészítő workshopjával vonja be a fesztiválozókat, ezzel is felhívva a figyelmet a környezettudatos életmódra és az ökológiai lábnyom csökkentésére. A résztvevők egyedi dizájner táskákat készíthetnek újrahasznosított reklámmolinókból, ezzel meghosszabbítva az egyébként kidobásra és megsemmisítésre ítélt molinók élettartamát. A szintén reklámponyvából készített Re+boot bútoraik pedig tökéletes pihenőhelyet biztosítanak majd a megfáradt fesztiválozóknak. 

A cARTc Kulturális Egyesület szervezésében idén faragó workshop készül, ahol az érdeklődők választ kaphatnak arra a kérdésükre, vajon hogyan is lesz egy kockából portré vagy éppen a téglatestből figura? A program keretein belül egy tisztán ásványi alapanyagokból készült, ám mesterségesen előállított kőzet, az Ytong segítségével ismerkedhetnek meg a szobrászat egyik legősibb technikáját, a faragást. 

A kortárs magyar művészek és művészet szakmai támogatását célul kitűző Art Label Budapest sem hiányozhat az igazán színvonalas felhozatalból. Workshopjaikon az általuk képviselt művészek vázlatait bocsájtják továbbgondolásra a nagyérdemű közönség számára. 

A Kisképző idei koncepcióját a „Let it Bloom” szlogenre fűzte fel. Inspirációul a virágok sokszínűsége, egyszerűsége és természetessége szolgált. Foglalkozásaikon újrahasznosított papírból és egyéb hulladékokból készülhetnek azok a virágok, amelyekkel az ArtZone közösségi kertjét színesíthetik a fesztiválozók, a határtalan fantáziával rendelkezők pedig egyéb dekorációkat készíthetnek sátortáboraik számára, illetve extravagáns kiegészítőkkel dobhatják fel az esti szettjüket. 

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem már több éve aktív részvevője a Sziget fesztiválnak. A MOME hallgatói idén is izgalmas programokkal várják az érdeklődőket. A „Love Revolution” kampány szellemében az egyetem intézetein átívelő közös brainstormingok lévén keltek életre a változatos aktivitások, mely során a közösség alkotóerejét használják fel a részvevők. 

A Rainbow Textile sátrában lehetőségük lesz a fesztiválozóknak újrahasznosított textilek felhasználásával egyedi fejdíszeket, hajfonatokat, karkötőket vagy akár egyéb kiegészítőket is készíteni. 

Az idén 25 éves Nemzeti Táp Színház világszínvonalú társulata ebben az évben is kulturális programokkal kényezteti nézőit. A közönség szemtanúja lehet az Egyperces színház találkozásának a képzőművészettel. Minden este 19 órától egyedülálló és exkluzív programokat nyújtanak kizárólag a Sziget Fesztivál közönségének. 

A Kortárs Építészeti Központ - KÉK - idén is készül a Szitizeneknek egy igazi Közösségi Kerttel: a CHILL GARDEN-ben várnak mindenkit, aki virágot szeretne ültetni és örökbefogadni. WALK-on túráikon pedig minden Szitizen felfedezheti a Fesztiválköztársaság művészeti alkotásait, kreatív-festős eseményeik pedig egész nap várják az érdeklődőket. 

Az új részvevők között van a Bélaműhely, ahol az érdeklődőket interaktív hangszerkészítő workshoppal várják. Ezen felül a fémből, fából, papírból vagy akár műanyagból készült egyedi hangkeltő eszközeiket lehet kipróbálni. 19 órától egyedülálló módon lehetőség nyílik arra, hogy a részvevők a saját zenéjüket alkothassák meg élőben a Karmesterjáték és a HuMan DJ elnevezésű interaktív játékok során. 

Az Art Zone-ban Kovács Andrea/Kurszán közreműködésével idén először lesz kollázs alkotóműhely, ahol egyedül, vagy akár barátokkal és ismeretlenekkel közösen is lehet majd képeslapokat, képeket készíteni. A fókuszban a sokszínűség és az ehhez biztonságos közeget nyújtó emberi jogok lesznek.

Fotók: Sziget

A világ zenéi a Szigeten

A Világzenei Színpad 2000 óta veszi ki a részét a világzenei mozgalomból. Az elmúlt tizennyolc évben kirívó nemzetközi rangra tett szert, egyrészt annak köszönhetően, hogy a műfaj valamennyi kiválósága fellépett itt, másrészt pedig annak, hogy mindig is érzékenyen reagált az újabb és újabb trendekre, hullámokra. Nézzünk néhány bandát a Sziget idei világzenei kínálatából! 

A világzene történetének is megvannak a maga kulcsfigurái. Ezek közül talán egy előadóval volt adós a Világzenei Nagyszínpad szervezőgárdája. Jelentőségében kicsit (nem kicsit) olyan, mintha a világzene Rolling Stonesa érkezne. A francia sanzon, az angol punk, az algériai rai és a spanyol flamenco fúziójával iskolát teremtő francia Les Negresses Vertes most lép fel először Magyarországon, harminc évvel ezelőtti Mlah albumának slágereivel. 

A tangó és az elektronikus alapú tánczenék híveit két együttes is kényezteti. A Plaza Francia Orchestra ott folytatja, ahol a kultikus Gotan Project abbahagyta – ezt a formációt is a Gotan Project két alapítója, Eduardo Makaroff és Christoph H. Müller hozta össze. A másik társaság, a belga-argentin El Juntacadaveres a tangó és a hiphop fúziójával tűnt ki, ami elsőre kissé bizarrnak tűnik, de a végeredményt hallva, egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás, sőt! Mindezt már évekkel ezelőtt már meglehetősen nagy sikerrel be is bizonyították a Szigeten és a Müpában. 

A szervezők fontosnak tartják, hogy a program tükrözze a világzene multikulturális – és gyakran multinacionális – jellegét, a különböző kultúrák egymás iránti nyitottságát, tiszteletét és gazdagító befolyását. Mr Žarkóról is első blikkre azt gondolnánk, hogy a balkáni rezesek legújabb zenekara a Macskajaj huszonharmadik remake-jéből: ehhez képest a gitáros-énekes Žarko Jovaševic Szerbiából költözött Berlinbe, és ott alapította meg Mr Žarko nevű együttesét, mely a balkáni rezeszene, a szörf-rock, a funk, a rap és a pop elegyét alkotja. Hogy hogyan áll össze a balkáni rezeszene a szörf-rockkal, abba most nem mennék bele: na jó, de, mindenki hallgassa meg Dick Dale: Miserlou-ját és érteni fogja. 

A Közel-Kelet legnagyobb durranásait sem kell nélkülöznünk. Az isztambuli Baba Zulát a török pszichedelikus rock és az orientális dub fúziója tette legendássá, az izraeli Jewish Monkeys pedig a klezmert, a kabarét, a rockot és a skát gyúrta ellenállhatatlanul szórakoztató egységbe. 

Nem biztos, hogy a COD országjelzésre mindenki azonnal rávágja: Kongó! Nos, az innen érkezett, tehát kongói Jupiter & Okwess a legvadabb afrorockot játssza, és a múlt év egyik legsikeresebb afrikai albumát jegyezte Kin Sonic címmel.

A skandináv vonalat a nagy múltú klasszikusok képviselik: a svéd Garmarna tizenöt év hallgatás után jelentkezett a "6" című új albummal 2016-ban, hogy bebizonyítsa, töretlenül a legjobb skandináviai zenekarok közé tartozik, míg a finn Värttinä most úgy érkezik a Szigetre, ahogy eddig soha: a híres finn rapper, Paleface társaságában. 

Messze Mississippi, messze ide Niger! A legjobb minőséget kapják az afrikai zenék rajongói is. A Griot Bluesban a Mighty Mo Rodgers amerikai bluesénekes és Baba Sissoko mali ütős-ngonis folyatta össze a Mississippi és a Niger hagyományait. 

Az ukrán Onuka egyrészt az ország egyik legismertebb popzenekara, hiszen az Eurovíziós dalfesztiválon is láthattuk őket 2017-ben, másrészt elektro-folkban utazó izgalmas produkció. És igen, onuka unokát jelent. 

A francia-tunéziai Ifriquiyya Electrique 2017 egyik legnagyobb szenzációját keltette rituális zenéjével, az archaikus sivatagi banga hagyományt forrasztva össze ipari- és zajrockkal.

És végül a magyarországi világzenei színtér leginkább ugrálásra késztető zenekarai mind itt lépnek fel: a Besh o droM, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Chalaban és az Amsterdam Klezmer Banddel kollaboráló Söndörgő, a Zuboly, a Kistehén, a Ladánybene27 és a már említett az Meszecsinka és az Anima Sound System. De zárjuk sorainkat Riger Jani veretes soraival: Hajnal előtt, mikor a metró még nem jár / És nem sütött ki az első napsugár / Ilyenkor mindig ugyanaz a szám/ Hogy kell egy hely, ahol ihatunk tovább. 

k2 menni Amerika – véget ért az első Hungary Live Festival

2018. június 18 - 28. között először rendezték meg New Yorkban a Hungary Live Festivalt, melynek programjában színházi előadások, koncertek, szakmai beszélgetések, közönségtalálkozók és színházi workshop is szerepeltek.

A fesztivál szervezői úgy vélik, hogy céljaik megvalósultak, hiszen fontos és egyedülálló kezdeményezésként elsőként valósult meg egy ekkora volumenű magyar színházi fesztivál New Yorkban. A magyar színháznak fontos, hogy külföldön, így New Yorkban is megmutassa magát, hiszen szerintük ma Magyarországon nagyon magas, értékes és kreatív színházi munka folyik, amire csak büszkének lehet lenni. A fesztivál öt napja alatt nem csak a New Yorkban élő magyarok, hanem nagyon sok amerikai is kíváncsi volt az előadásokra. A fesztivál egyik fő célkitűzése az volt, hogy olyanoknak is bemutassák a kortárs magyar színházkultúrát, akiknek semmilyen magyar kötődése sincs.

A első HLF programjában három magyar ősbemutatót láthattak az érdeklődők: A Dohány utcai seriff, a Holdkő és a Kutató kezek című produkciókat. A Dohány utcai seriff először Washingtonban vendégszerepelt, ezt követően pedig a New York-i Abrons Arts Centerben. A New York-i előadást követő közönségtalálkozón Mohácsi János rendező, Kovács Márton zeneszerző és az alkotók-színészek beszéltek a kritikusok és a nézők által egyaránt elismeréssel fogadott előadás keletkezési körülményeiről. A történelem mint téma régóta foglalkoztatja a rendezőt, aki nem egy előre gyártott recept mentén, hanem alkotótársaival közösen gondolkodva hozta létre a megrázó előadást. A teljes sötétségben játszódó előadás legnagyobb színészi kihívása, egyben a legfontosabb rendezői instrukció az elhangzó, felkavaró szövegeknek a játszóktól való eltávolítása: annak megtanulása és közvetítése, hogyan lehet az elmondhatatlanról pátosz nélkül beszélni. A közönségtalálkozón kiderült, hogy a különböző korosztályú és hátterű nézők hasonlóan reagálnak a zsidó viccekből, dalokból és holokauszttúlélők visszaemlékezéseiből szőtt sűrű anyagra, mely a HLF keretében Washingtonban és New Yorkban hangzott el először teljes egészében angol nyelven. 

Magyar és amerikai színházi szakemberek is részt vettek azon a panelbeszélgetésen, melyet a közönségtalálkozóhoz hasonlóan szintén Jászay Tamás kritikus, egyetemi oktató, a Színházi Kritikusok Céhének tagja moderált. Philip Himberg, a Sundance Institute színházi programjának vezetője a drámafejlesztés Amerikában jól bevált módszereiről, Annie Saunders független színházi rendező, színésznő, a Wilderness nevű társulat vezetője többek között a projekt alapú színházi gondolkodás anyagi és esztétikai hátteréről beszélt. A Budapesten többször járt, a magyar színházat jól ismerő Linda Chapman és James Nicola, a neves off-Broadway színház, a New York Theatre Workshop vezetői az amerikai kőszínházi gondolkodásról, szponzorációról és évadtervezésről beszéltek a résztvevőknek. A találkozón az amerikai és magyar tapasztalatok kiegészítették, átfedték és ellenpontozták egymást, ugyanakkor az egyértelművé vált, hogy bár az óceán két oldalán élünk, mégis van mondanivalónk egymásnak szakmai ügyekben.

A Szakértők Zenekar (népszámosak, helyi vállalkozás, avagy ki vagyok én...) június 23-án New Yorkban, az East Village-i Nublu Club-ban adott koncertet amerikai vendégmuzsikusokkal: Jessica Lurie szaxofonos, fuvolista és zeneszerzővel és Matt Dariau fúvóssal. Már a próbákon kiderült, hogy nagyon hasonló zenei nyelvet beszélnek a Szakértőkkel, a koncerten pedig úgy tűnt, mintha már évek óta együtt muzsikálnának. Június 24-én a legendás Ellen Stewart által alapított La Mama Theatre-ben léptek föl a Szakértők. Konrád György Kutató kézben hamu és csontdarabkák című írásából, még 2014-ben Alföldi Róberttel közösen készített előadásukat játszották angol nyelven, melyben ezúttal Boncz Ádám működött közre. A közönség mind magyar, mind amerikai része őszintén csodálkozott rá Konrád György szövegére, de még inkább a szöveg és a zene természetes találkozására, szövevényes viszonyára, és nem utolsó sorban az ebből megszülető színházra. 

„Azon kívül, hogy részt vehettem a fesztivál szervezésében, még az a megtiszteltetés is ért, hogy én mondhattam el Konrád György gondolatait a Kutató kezek című koncert-színházi előadásban. Nagyon fontosnak tarottam, hogy itt New Yorkban is hallják Konrád gondolatait, amik ma Amerikában is húsbavágóan aktuálisak. A Kutató kezek egyedülálló, érzékeny, mély, de ezzel együtt nehéz szöveg, főleg úgy, hogy nem az anyanyelvemen, hanem angolul kellett olvasnom a közel másfél órányi szöveget. Miután fesztiválról beszélünk, feszített volt a tempó, csak egy próbánk volt a zenekarral, ami nagyon kevés idő arra, hogy összecsiszolódjunk. Óriási segítség volt számomra Kovács Márton és a Szakértők zenekar nyitottsága, valamint Mohácsi János útmutatása, aki az egész fesztivál alatt pótolhatatlan segítség volt. Mindenki elképesztő szeretettel fogadott, és feltétlen támogatásuknak köszönhetően úgy érzem, nagy sikerű este született. "- mondja Boncz Ádám, a New Yorkban élő fiatal magyar színművész.

Formán Bálint, a Bánfalvi Eszter Kvartett (BEKVART) egyik alapítója és A Dohány utcai seriff egyik művésze azt emeli ki, hogy az utazás során alkalmuk egy új BEKVART klipet is forgatni: „Az út természetesen fantasztikus volt, és kalandokkal teli, reméljük, ennek egy részét sikerül majd visszaadnunk ebben a klipben. Egy kiváló helyen játszhattunk, a Nublu Club-ban, ami egy igen hangulatos klub, a színpad kialakításának köszönhetően pedig olyan színpadképpel álltunk fel, mint még soha”. A fesztivál programjában Levko Esztella egy nemzetközi csapatnak tartott kétnapos fizikai színházi workshopot az Abrons Art Centerben. Az ismert színművész-táncművész úgy véli, hogy a rövid idő alatt egymásra tudtak hangolódni a résztvevőkkel és a módszer alapjait is sikerült megismertetni velük. „Színészként és tanárként is fontosnak tartom, hogy nyitott műhely, workshop keretein belül bevonjam a kreatív munkába a színház iránt érdeklődő fiatalokat. Ezt tartom a színházi alkotók közötti egyik legközvetlenebb interakciónak. A fesztivál szervezése során az volt a célunk Boros Annával, Erdélyi Adriennel, Lukácsi Erikával, valamint Boncz Ádámmal, hogy az amerikai közönséget is bevonzzuk a programokra. Ezért kifejezetten örültem, hogy a kint elő magyarok mellett több amerikai résztvevője is volt a workshopnak”- mondja a Londonban és Moszkvában is tanult alkotó.

Benkó Bence, a k2 Színház egyik alapítója és alkotója elmondta, hogy a sikeres előadások mellett megismerkedtek a gyakorlati nehézségekkel is. Ez azonban természetes velejárója egy első alkalommal megrendezett fesztiválnak, és mivel elhivatott, lelkes és ádáz szervezőcsapat áll az egész ötlet mögött, biztos benne, hogy a fesztivál következő kiadására elhárul minden akadály. „Nagyon izgultunk a Holdkő című előadásunk előtt, de eljutottunk a bemutatóig, és mondhatom, hogy sikerrel abszolváltuk a feladatot. Legnagyobb örömünkre zsúfolásig megtelt az Abrons Arts Center színházterme. Az előadást jól fogadta a közönség, fontos, pozitív visszajelzéseket kaptunk tőlük. Például az egyik helyi ültetőtől, aki nem csupán végignézte a másfél órás előadást, de egyenesen lenyűgözte a magyar nyelvű, magyarokról szóló színházi esemény. Mindannyian fontosnak tartottuk, hogy ezeket a sztorikat visszavigyük oda, ahol keletkeztek.” – mondja Benkó Bence, utalva arra, hogy az előadás az 1956 után az Egyesült Államokba emigrált magyarok visszaemlékezéseiből született, melyeket két éve, New Yorkban gyűjtöttek a k2 alkotói, majd Závada Péter írt belőlük számukra darabot. 

A Hungary Live Festival programjában összesen két színházi előadás, két koncert, egy koncertszínház, egy workshop, két szakmai beszélgetés szerepelt. New Yorkban három helyszín látta vendégül a magyar alkotókat: a Nublu Club mellett a La Mama Theatre és az Abrons Arts Center. Mindegyik program teltházzal futott, az össznézőszám meghaladta az ötszáz főt. A szervezők úgy tervezik, hogy 2020 őszén második alkalommal rendezik meg a Hungary Live Festivalt. 

A Hungary Live Festival támogatói:

Orlai Produkciós Iroda, NKA, Előadóművészi Jogvédő Iroda, EMIH, Thália Színház, Summa Artium, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program, Magyarország New York-i Főkonzulátusa, Hybrid, TMU, LOT, Pilvax Productions, Abrons Arts Center – New York. Washingtoni Magyar Nagykövetség, Heimann Családi Birtok, FÜGE, Icentre, Molnár Rajec Erzsébet, Lammel Gábor.

Jászay Tamás beszámolója a fesztiválról: 

http://www.revizoronline.com/hu/cikk/7381/a-hungary-live-festival-moge/

Katasztrófafilm a levegőben a Szigeten

Bár világsztárok felhozatalában idén sem szűkölködik a Sziget, érdemes időnként fejest ugrani az egyéb programok örvényébe is. Minden évben az egyik legnagyobb látványosság a Nagy Utcaszínház, mely idén az angol Wired Aerial Theatre: As the World Tipped című lenyűgöző előadása lesz. 

Valódi katasztrófafilm játszódik a levegőben az idei Nagy Utcaszínház különleges produkciójában. Drámai filmes trükkök, vizuális effektek és lélegzetelállító légi akrobatika egyesül az előadásban, mely egy ökológiai krízishelyzetet mutat be. A produkció napjaink egyik legsürgetőbb problémáját, a klímaváltozást dolgozza fel látványos és humoros formában. 

„Igyekszünk felhívni a figyelmet a Love Revolution kiáltványunkban megfogalmazott, társadalmunkat sújtó problémákra, így – többek között - környezetünk megóvásának fontosságára. Ez az előadás a klímaváltozást helyezi középpontba sokkoló formában bemutatva annak veszélyeit. A cselekmény a koppenhágai Klímakonferenciától indul, majd igencsak felgyorsulnak az események és bajba kerül Földünk jövője – mesélte Kardos József programigazgató. „A Nagy Utcaszínház a Mastercard Színpad by A38 melletti réten augusztus 8-13. között, a Nagyszínpad utolsó koncertjei után lesz látható” – tette hozzá a programigazgató. 

A látványos produkcióban aktív szerepet kap egy 100 tonnás daru, ami 7 méter magasra húzza fel a 100 m2-es színpadot, mely az előadás során emelkedik fel és alakul át vetített háttérré. Az As the World Tipped, vagyis az „Ahogy a világ kibillent” című előadás teljes installációját és a levegőben lógó akrobatákat 8 db 1 tonnás ballaszt tartja egyensúlyban. 

Álljon itt egy kis ízelítő arról, hogy mire számíthatunk, bár az élmény élőben lesz az igazi: 

Visszajátszott méltóság

Rohanó, kapkodó, önző világunkban jól esik, ha néha megpihenhetünk és elgondolkodhatunk. Nyugodtan, higgadtan, csendben. Mindenfajta külső zajok vagy belső hangok nélkül. Ha pedig a gondolatainkat képesek vagyunk megosztani egymással egy beszélgetés, egy párbeszéd keretében, az a leginkább jóleső érzés mindannyiunk számára. Az interakció okozta öröm és felszabadultság. Nem vizsgáljuk egymáson a különbségeket, hanem meghallgatjuk egymást. Hiszen mindenki véleménye egyaránt számít. Hiszen mindannyiunk személyes története valahol, valahogyan visszaköszön és/vagy tükröződik a másikéban. 

A Társadalmi Párbeszéd Színházat (TPSz) vezető Vitakultúra Egyesület csapata megalakulásuk óta azon fáradozik, hogy a kényesebb vagy hétköznapibb fogalmakról, témákról gondolkodjanak együtt, a közönséggel. Céljuk, hogy mindenki véleményét egyaránt meghallgassák – ennek mentén pedig sikerüljön úgy alkotni egy viszonylag közös nézőpontot, hogy közben mindannyian szubjektív tapasztalatot szerzünk és egyéni módon éljük át az eseményeket. Jelen esetben fogyatékkal élők és nem fogyatékkal élők vannak együtt, egy helyen, ám különböző élményekkel és eltérő módon megélt élményekkel. Az idei évben, április 10-én a 25 éves KézenFogva Alapítvánnyal karöltve megrendezett fórumukon a méltóság kérdésköréről beszélgettünk a társulati tagok, a moderátorok és végül – de nem utolsó sorban – a playback színházi forma segítségével. 

A rendezvény helyszíneként szolgáló Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér nagytermét nagyjából megtöltötték a budapesti és vidéki intézményektől (Down Alapítvány, Mátrai Szeretetszolgálat, Evangélikus Szervezet stb.) érkezett pedagógusok, fejlesztők, (szellemi vagy testi) fogyatékkal élő és nem fogyatékkal élő fiatalok, továbbá egy-két (érintett) szülő. Rózsa Dániel, a Vitakultúra Egyesület elnöke köszöntője, majd a kezdő, közösségépítő kérdések után a körülbelül hat órás esemény két irányítója, a TPSz két alapító tagja, Somogyi Bea és Donáth Attila bevezette a közönséget a playback színházi forma rejtelmeibe. Leírva egyszerű a műfaj: alapvetően a társulat személyes hangulatokat, érzéseket, élményeket, történeteket játszik vissza. E visszajátszásokhoz legtöbbször a közönség egy-egy tagjától szereznek ihletet és inspirációt oly módon, hogy egy-egy témával kapcsolatban, az adott játékvezető által megfogalmazott kérdések mentén gondolatokat és érzéseket oszt meg a nézők egyike a társulattal. Később, egy pár perces jelenetben ezek a benyomások válnak láthatóvá és/vagy hallhatóvá a társulat tagjainak köszöngetően. Hiszen a kimondott szavaink is csak pár percig tartanak. Ezekben a jelenetekben egyszerre vannak jelen a színészek személyes interpretációi és a néző által megfogalmazott mondatok, érzések. 

A bemelegítés, valamint a „közös tükrünkről” való tapasztalat megszerzése után hosszabb beszélgetés és eszmecsere zajlott le a közönség tagjai és a meghívott vendégek között. E vendégek mindegyike érintett volt valamilyen módon a mindennapi emberi méltóság megadása, megszerzése, megtartása és megléte kapcsán. Amíg Csángó Dániel, inkluzív kutató arról beszélt, hogyan és miként kellett egy baleset következtében kerekesszékkel újrakezdenie mindent, és hogyan tudta „megtanulni”, magáévá tenni az egyenrangúság érzését, addig egy szülő nagyobbik, autista gyerekének az oktatásban való elhelyezésével, annak nehézségeivel és akadályaival kapcsolatban osztotta meg olykor fájdalmas és szívszorító tapasztalatait. Kovács Éva, a KézenFogva Alapítvány szakmai vezetője a motiváció létéről és/vagy nemlétéről, a jó segítségnyújtás igényéről és a kategorizálás helyességéről gondolkozott hangosan, majd a többiekkel együtt a szellemi és/vagy testi fogyatékkal élők álláslehetőségeit, a munkaerőpiacon lévő „értéküket”, munkaképességüket boncolgatta a közönséggel történő beszélgetés során. Különbözőek voltak az irányok, ám a forrás egy volt: hogyan és miként tudunk ma méltósággal élni, és mit jelent egy vak egy Down-kóros vagy (látszólag) ép embernek a kifejezés: emberi méltóság? 

A NemAdomFel Bár Budapest első olyan helye, amelyet fogyatékossággal élő emberek alapítottak, és amelyben maguk a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek készítik és szolgálják fel az ételeket és italokat, és közreműködnek a programok szervezésében és lebonyolításában is. Az általuk felszolgált hideg, svédasztalos ebéd után a négy, előzőleg közösen kiválasztott irány/témakör szerint egy-egy vezető segítségével kiscsoportokba rendeződtünk. Miután egy kerekasztal-beszélgetés során általunk megfogalmazott szempontokat a folyamatvezetők listába szedték a közönség segítségével, a teremben létrejött „kiscsoportok” valamelyikéhez kellett csatlakoznunk. A megalakult témacsoportok – vagyis a Motiváció, a Miért pont én?, a Hiteles társadalmi párbeszéd és a Hogyan segítsük egymást? – tagjai a megadott fogalmat/ kérdéskört a társművészetek valamelyikével (rajz, zene, színházi jelenet) vagy a szó erejével, beszélgetéssel dolgozták fel. Felmerültek új kifejezési formák, elfojtott érzelmek bukkantak felszínre, eddig végig sem gondolt cselekedetek és szavak láttak napvilágot, valamint új szakszavakkal lettünk gazdagabbak. A beszélgetések és a kiscsoportos foglalkozások során rengeteg impulzus, élmény ért minket, amelyek révén új gondolatok, érzések, nézőpontok alakultak ki bennünk. Ennek az érzékenyítési folyamatnak szép lezáró motívuma volt az újabb playback színházas „rész”– azaz: előadás, ahol már hosszabb, részletesebben elmesélt történeteket játszott vissza a társulat. Érdekes volt kimondott szavainkat, érzelmeinket, az eseménnyel kapcsolatos elvárásainkat azonnal viszont látni a színpadon mozdulatokban, hangokban, formációkban. A zenei aláfestésnek köszönhetően, valamint Csángó Dani folyamatos tolmácsolása közben a látássérült vendégek is részesei lehettek az élménynek. 

A rendezvény Maróti Dénes hétköznapi tárgyak ihlette installációiból rendezett kiállítással végződött, amely a délután folyamán közösen és együtt megsütött tortánkon maga volt a hab és a meggy egyben. A különböző személyiségek személyre szabott keddi délutánja volt ez a Mit mondasz? – Méltóság c. rendezvény. Nehéz és nehezen megfogalmazható, talán még ma is tabunak számító témák merültek fel az emberi létről, a tartásról, a küzdésről, a különböző módon megélt helyzetekről, megnevezésekről és címkékről, helyes segítségnyújtásról és egymás megértéséről. Sokszor nem akarunk erre időt szánni, ám a TPSz, a KézenFogva és a Vitakultúra a fórumon lehetőséget teremtettek arra, hogy beszélgessünk. Ezekről a témákról, a méltóságról, de akár sok minden másról is. Időt teremtettek arra, hogy leüljünk, és meghallgassuk egymást. Hogy mindenki egyformán oszthassa meg véleményét, és leljen meghallgatásra. Figyelemmel, hallgatással, koncentrációval és folyamatos reflexióval ily módon képes megvalósulni „élőben” a (magyar) társadalom párbeszédének színháza, amelyben egyszerre vagyunk nézők és játszók, résztvevők és alkotók.

Németh Fruzsina Lilla

Hátrányos helyzetű gyerekek zenei oktatását támogatja a Sziget LOVE Revolution programja

Hátrányos helyzetű közösségekben dolgozó ingyenes zeneoktatási program, a Superar támogatásához kéri a fesztiválozó fiatalokat a Sziget. A támogatás lényege, hogy akik már a Balaton Sound végén leadják a szigetes fesztiválokon idén bevezetett cserélhető, ún. re-poharat, minden egyes pohárral támogatják a program megvalósítását. Az akció a Szigeten is folytatódik. 

A Superar egy bécsi központtal rendelkező, közösségi zeneoktatásra épülő, magas művészi színvonalra törekvő zeneoktatási program. Célja, hogy elsősorban olyan gyerekeket érjen el, akiknek szociális hátrányaik miatt nincs lehetőségük minőségi zeneoktatásban való részvételre. 

„Azért álltunk a program mellé, mert azon túl, hogy a professzionális zeneképzés során a gyermekek sokat fejlődhetnek a zene terén, az együtt zenélés ereje számos szociális képességet fejleszt és olyan összetartó közösségek jönnek létre, melyekben feloldódnak a kötődési nehézségek, kifejlődnek az egymáshoz fordulás különböző formái és kialakul a toleranciára és empátia. Ezek a Sziget alapértékei a kezdetektől fogva, a Love Revolution kiáltványunk legfontosabb üzenetei, ezért nem kérdés, hogy beállunk egy olyan program mellé, amely ezeket a képességeket kialakítja, fejleszti” – mondta Kádár Tamás, a Szigetfőszervezője. 

A Superar 2018 szeptemberében egy kórusprogrammal indul, de később profi hangszeres képzésben is részt vesznek a gyerekek, akik pár év múlva a Sziget Nagyszínpadán is bemutathatják tudásukat. 

„A Superar Program immár Szlovákiában, Romániában, Boszniában, Svájcban és Lichtensteinben is nagy sikerrel működik. Mivel a repertoár egy része az összes Superar helyszínen közös, soknyelvű zenei anyag, lehetőség nyílik a határokon átívelő közös projektekre, koncertekre, csereprogramokra, ahol a résztvevők számára a zene az elsődleges közös nyelv. Mindez valóban óriási élmény olyan gyermekek számára, akik talán még sosem hagyták el szülővárosukat” – mondta Morvay Judit, a Superar magyarországi programkoordinátora.

Best of Sziget

Június végére befejeződik a hangverseny szezon, a Wagner-napok utolsó hangjai mostanra már rég lecsengtek bennem (erről majd máshol szólok pár szót) és megkezdődött a szokásos nyári tétlenség szeptemberig, de inkább október elejéig. Meglepő módon idén ebben az időszakban – legalább is eddig – a napi zenehallgatási szokásaim is megváltoztak. Természetesen ott vannak a jól megszokott klasszikus zenei darabok, de egyre inkább be-becsúszik valami teljesen elütő. Megesik. Az viszont egyáltalán nem mertem feltételezni magamról, hogy a 2018-as Sziget Fesztiválhoz írok ajánlást, pedig most ez történik és az elkövetkezendő sorok sem karmesterek és zeneszerzők interpretációs elképzeléseit fogják boncolgatni. Sajnos a fejhallgatóm nem tud megfelelő mennyiségű hangerőt produkálni az ACDC albumhoz, amit hallgatok, de üsse kő, belekezdek valahol. 

A teljesség igénye nélkül írnék néhány sort azokról az előadókról, akik véleményem és – rendkívül finnyás – szubjektív ízlésem szerint megérnek egy fesztiválnapot. 

Számomra talán az idei előadók közül kétség kívül Lana Del Rey koncertje az, ami mindenképpen érdemel pár szót. A piros rúzs - piros Marlboro páros finoman film noir hangulatát árasztó, hol keserédes, hol letargikus, popnak aposztrofált, de más irányokba – indie rock, rock and roll, néhol a hetvenes évek zenei világa – is kitekintő művésznő (igen, megfelelőnek érzem ezt a jelzőt) először jár Magyarországon. Rajongóknak kihagyhatatlannak ígérkező program és remélhetőleg nem fog olyan rosszul elsülni, mint a korábbi hypefürdőben lubickoló Rihanna-koncert

.

Maradjunk a dohányzás vonalon és egy stílusban szintén közel álló együttesnél: Cigarettes After Sex. Lana Del Reyhez hasonló hol melankolikus, de egy nyugodtabb vonalat képviselő csapat, akik tavaly adtak koncertet az A38 hajón. (Nekem egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe. Zenéjük hangulata tényleg azt adja, amit elvárhatunk a nevük után.) 

A populárisabb indie-pop képviselőjeként jelen lesz a Bastille. A hasonló, bár „keményebb”, rockos vonal sem marad nagy név nélkül az Arctic Monkeys-al. 

Lesz természetesen számtalan egyéb program, workshopok, TEDX és a magas kultúra sem marad képviseletlenül a Fidelio sátrában, ahol jazz és opera programok várhatóak. A kínálat persze hatalmas, mindenről írni inkább enciklopédia lenne, mint cikk. 

Ha pedig szezon híján kritikát nem tudok írni, a szokásos lezáró gondolatsoromtól ez a cikk sem menekül meg: milyen lehet egy ilyen jellegű eseményt úgy meglátogatni, hogy az általános tevékenységem körén a felkínált műfajok jelentősen kívül esnek? Új perspektívák? Esetleg zeneileg egy más szemlélet? Remélhetőleg kiderül és egy körkép keretében megosztani is lesz lehetőségem a benyomásaimat! 

Addig is kellemes nyarat!

Békési Botond

Minekjöttide

tudósítás a Független Előadó-művészeti Szövetség által szervezett Minekmentoda fórumról
2017. 11. 14., Gödör Klub

November 14-én összegyűlt egy csoportnyi színházi és színházkedvelő ember, hogy megvitassák, mi lenne a helyes válaszlépés az elmúlt idők színházi zaklatási botrányaira. Az est első felében zajló beszélgetésbe a második órában a hallgatóság is bekapcsolódott, így alakítva ki egy sokoldalú, produktív vitát. Az esemény pontos leiratát megadni egyfelől etikus módon lehetetlen, másfelől meglehetősen értelmetlen lenne, így inkább a sarkalatos pontok, egyezések és viták hangsúlyozását tűzzük ki célul.

A vitaindító beszélgetés résztvevői Papp Réka Kinga újságíró, Detre Annamária, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnökségi tagja, Keszég László rendező, a Magyar Színházi Társaság elnöke, Varga Anna, a Képzőművészeti Egyetem 2016-ban diplomázott hallgatója, Wirth Judit, a NANE egyesület jogásza, illetve Rihay-Kovács Zita, a Független Előadó-művészeti Szövetség társelnöke voltak.

A beszélgetést Varga Anna nyitotta, aki elmesélte, hogy diplomamunkájában az egyetemen belül megesett szexuális zaklatásokat tematizálta, nyomatékként pedig egy fekete mappát állított össze, amely egyedül az ő évfolyamában 50 esetet dokumentált. Munkája végeztével felkeresett egy jogászt, akivel közösen egyeztetéseket kezdtek … Csanádi Judittal, az egyetem rektorával, aki ígéreteket tett nekik a helyzet javítása érdekében. Ősszel valóban alakult is munkacsoport az egyetemen, de nélkülük, az egyetem oktatóiból. Mivel pedig a csoportban nem kapott helyet független szakértő, a kollegialitás és az intézményi kultúra működésbe lépett, és az intézményt védte eredeti rendeltetése helyett.

A fórum egyik hangsúlyos pontja ez a kollegialitás és intézményi kultúra volt, általánosan és speciálisan a színházintézményekre vonatkoztatva is. Detre Annamária szerint a színházi kultúra egy sajátos szubkultúra, melyhez valamilyen szinten hozzátartozik a deviancia. Hiszen, mivel a színész munkaeszköze a saját teste és lelke, gyakran elmosódnak a határok munka és magánélet, alkotási módszer és zaklatás között. Ugyanakkor Keszég László határozottan és erős emóciókkal jelenti ki, hogy szerinte a legtöbb színházban dolgozó ember teljesen normális. Annak hangsúlyozását, hogy a színház nem egy bűnös szakma, sok felszólaló a legfontosabb feladatok között tartja számon, például a Radnóti Miklós Színház szigorúan magánemberként megjelenő gazdasági igazgatója is. Ahogy fogalmaz, akkor lenne az, ha továbbra is csendben maradna egy, a társadalom egészét ilyen mértékben érintő kérdéssel kapcsolatban.

Megoszlanak a vélemények arról is, hogy az említett kollegialitás mennyire akadályozza a problémás ügyek felgöngyölítését. Varga Anna szerint minden egyes ügy kivizsgálása független szakértőt igényelne, hogy az áldozat kárára váló intézményi összezárást megakadályozhassák. Rihay-Kovács Zita eggyel visszább lép: szerinte ez egyáltalán az ügy elindulásának és a megelőzésnek lenne a biztosítéka: ha az ilyesmire hajlamos személyek tudják, hogy az ügy felszínre fog kerülni és objektív, független személyek is részt vesznek az elbírálásában, az visszatarthatja őket a szabályok áthágásától. Wirth Judit szerint ellenben ez ilyen formában felesleges, mivel az áldozat képes dönteni az ügy elindulása előtt. A független szakértők bevonása inkább a protokollok és eljárásrendek kidolgozásában nélkülözhetetlen, hogy egyszerre teremthessenek biztonságos, ezzel pedig produktív teret mindkét fél számára.

Ez a két fogalom, a protokoll és eljárásrend egyébként meghatározza a fórum célkitűzéseit is. Richai-Kovács Zita a Bohócok a Láthatáron csoport képviselőjének kérdésére elmondja, hogy a FESZ célja ezzel a fórummal a különböző egyéni kezdeményezések összefogása, hogy egy, a színházi szakma egésze által elfogadott rendszer jöjjön létre az ilyen ügyek kezelésére. Ez a rendszer pedig egy egyezményes etikai kódex kidolgozása mellett (amelyben például az említett határvonal is szerepelne) annak a rendjét is tartalmazza, ahogyan valaki jogorvoslati útra tudja terelni az ügyét úgy, hogy az a szakmában és a helyszínen maradjon, mégis objektív és rendszerszerű legyen. Meghatározni a pénzbe nem kerülő minimumokat, ugyanis – ahogyan azt keserűen többen is megjegyzik – nem lehet építeni a fenntartótól érkező támogatásra.

Ugyanakkor nem mindenki gondolja úgy, hogy ez lenne a megoldás a problémára. A Radnóti Színház gazdasági igazgatója szerint például a bizalom garantálása a társulatokon belül legalább olyan fontos, mint a formális keretek kialakítása. Ha elérnék azt, hogy érdemes legyen az adott színházi intézmény vezetőinek beszámolni, eltűnne az idegenkedés is ettől a megoldási formától.

A bizalom kialakításával (is) összefüggésben felmerül a különböző tréningek kérdése. Detre Annamária már a beszélgetés elején tesz egy felajánlást, miszerint tagjaik számára tréningeket szerveznének, hogy az erőszakmentes kommunikációt elősegítsék. Wirth Judit részéről viszont felmerül az aggály, hogy az erőszakmentes kommunikációra alapuló tréningek, módszerek éppen az erőszak ellen tehetetlenek, hiszen az kívül esik a kereteiken. Ráadásul ezekre az alkalmakra jobbára csak az áldozatok járnak, akik emiatt úgy érzik, hogy ők a fejleszthető és a fejlesztendő személyek.

Élénk vitát váltanak ki a nyilvánossággal kapcsolatos álláspontok is. Ellene szól a kontrollálhatatlansága és az, hogy az áldozatok kínjait növeli. Mellette szól viszont (ezt Rihay--Kovács Zita, Wirth Judit, a Bohócok a Láthatáron képviselője és a Krétakör Alapítvány munkatársa is többször hangsúlyozza), hogy ennek a folyamatnak nem kell szükségszerűen megállnia a színházak határainál, hanem egy esetleges össztársadalmi változást is elindíthatna, amihez azonban a nyilvánosság és eszköze, a média folyamatos bevonása szükségszerű. Ezt a kérdést a munkacsoport megalakulásáig nem sikerül (és nem is cél) eldönteni, de jólesően megdöbbentő többségben vannak a felszólalók között az össztársadalmi hatásban hívők.

Sokatmondó epizód Rihay-Kovács Zita és Keszég László vitája a fenntartó szerepéről. A FESZ társelnöke bírálatként jegyzi meg, hogy a szabályok kialakításában és egységesítésében a fenntartónak (tehát a kormányzatnak) is szerepet kellene vállalnia, a rendező viszont rossz érzésének ad hangot az állami-kormányzati beavatkozás befolyásolássá alakulásával kapcsolatban: a kormányzati eredetű szabályzások gyakran axiómaszerűen vannak megfogalmazva, ami túlszabályzáshoz vezethet. Példaként a felsőoktatási kvótarendszert hozza. Az, hogy az intézmények támogatását döntően befolyásolja diákjaik száma, ellehetetleníti, hogy eltanácsolják a nem megfelelő színvonalat produkáló hallgatókat. Rihay-Kovács Zita is elhatárolódik a kormányzati szabályozás lehetőségétől, inkább védelmet várna, például azáltal, hogy a kormányzat az elkészült és elfogadott javaslatok betartását a saját hatáskörében ellenőrizze. A rossz érzés, a bizalmatlanság mindenesetre marad és (amennyire a gesztusokból megállapítható) szinte mindenkinél megjelenik.

A fórum egyik legüdvözletesebb pontja azonban az, hogy nem áll meg a felszínre került eseteknek, illetve az esetek típusának megoldásáról való gondolkodásnál. Továbblép: felveti a helytelen viselkedés és hagyomány lehetőségét más, nem szexuális típusú pontok esetében is. Ilyen Keszég László pofon-példája. Az ő színészosztályában (amelybe mint hallgató járt) egy alkalommal a növendékeknek pofonokat kellett egymásnak adniuk. Az osztály nagy részében ez nem távolodást, hanem közeledést, bizalmat okozott, viszont az egyik osztálytársuk később eléjük állt azzal, hogy ez számára mennyire megalázó volt. A rendező eredetileg csak azt akarta ezzel szemléltetni, hogy – éppen a saját test és lélek munkaeszközként való felhasználása miatt – mennyire elválaszthatatlanok ettől a szakmától egyes sokkhatásra építő megoldások. Wirth Judit azonban – nem tagadva el, hogy például egy próbafolyamat közben elcsattanó pofon nem egyenlő a folyosón történővel – megemlíti, hogy a körülmények, a körülmények tisztázásának szerepe döntő. Lehet megalázva pofont kapni és nem megalázva pofont kapni. A sokkterápián alapuló módszerek pedig bizonyítottan kevésbé hatékonyak, mint az edukatív jellegűek.

Az említetteken kívül még számos színházi és nem színházi csoport képviselői kapcsolódtak be a vitába, hallhattunk például szervezetfejlesztéssel és esélyegyenlőséggel foglalkozó piaci szereplőktől is tanácsokat, felajánlásokat. A fórum végére maradt a felhívás a munkacsoportba való jelentkezésre, és az etikai kódex kidolgozási határidejének kitűzése januárra. Majd a távozás, felbuzdult, boldog hangulatban. Jó úgy felállni, hogy produktív két órán vagyunk túl, hogy vannak célok és néhány eszköz is, és hogy kulturáltan, egymás tiszteletben tartása mellett vagyunk képesek vitatkozni.

Elefánti Emma

BEKVART – A HETEDIK ÉV

Megjelent a Bánfalvi Eszter Kvartett (BEKVART) első nagylemeze, A hetedik év. A zömében színészek alkotta zenekar 2010-ben alakult a Kaposvári Egyetem akkori hallgatóiból, a „keménymag” köré szerveződött csapat azóta is rendületlenül muzsikál. A félreértések elkerülése végett: Bánfalvi Eszter sosem volt a zenekar tagja, nem négyen vannak és jazz helyett csajozós rockban utaznak. 

A hetedik év című album a BEKVART első nagylemeze, amely a Cseh Tamás Program támogatásával jött létre és az elmúlt hét év daltermésének „legszebb” darabjait tartalmazza. Az album címéről Formán Bálint, a zenekar vezetője így nyilatkozott: „A hetedik év címet azért választottuk, mert ez magán a száraz tényen túl is jelent valamit, ahogyan a sejtjeink is lecserélődnek 7 év után, úgy az ember életében is a 7 éves ciklusok a legmeghatározóbbak. Állítólag.”

A lemez elkészítésében a zenekar tagjain kívül három kiváló szakember vett részt: a kezdetek óta a csapat fő-főnökének aposztrofált Zságer-Varga Ákos (Zagar) és a Cseh Tamás Program által delegált mentor, Bodnár Tibi (Ladánybene 27) szakmai tanácsokkal támogatta az elsőalbumozó fiatalokat, a stúdiómunka és keverés pedig az „aranykezű” Dióssy Ákos (Kispál és a Borz) érdeme. 

A lemez nyitódalához, a Spritzermann c. számhoz klip is készült, melynek rendezője a Wellhello #sohavégetnemérős filmjét is jegyző Tiszeker Dániel, főszereplői pedig a hazai színházi világ ifjú tehetségei, azaz maga a zenekar: Lovas Rozi, Lábodi Ádám, Horváth Szabolcs, Fehér Balázs Benő, Formán Bálint, Keresztény Tamás, Kárpáti Pál és Garami Sámuel Miksa (aki viszont zenész).

Az album elérhető az összes zenemegosztó platformon (iTunes, Deezer, Spotify, Google Play, dalok.hu, YouTube). A lemezbemutató koncert október 26-án lesz a Kuplungban, a koncertre elővételben már kaphatók a jegyek – akár ajándék CD-vel is (az esemény ide kattintva érhető el). A zenekar különlegessége, hogy tagjai végzett színészek és fellépéseiket igyekeznek show jellegűre formálni – a színpadon 6-10 ember áll, többen több hangszeren is játszanak, ezzel is izgalmasabbá téve a produkciót – a lemezbemutató koncertre ez fokozottan igaz lesz, felturbózott látványra és vendégek sorára számíthatnak a nézők.

Egy nehéz nap éjszakája

Idén hatodik alkalommal került megrendezésre, leginkább fővárosi színházakra fókuszálva a Színházak Éjszakája. Egy éjszaka, pontosabban egy nap, amely során a színházak java kinyitja kapuit és egy rövid ideig, látszólagosan, de mégis lényegesen egyetlen hálózattá szövődik. Hagyományos és speciális előadások egyaránt váltják egymást, kulisszajárásokra kerül sor, amelyek a nézőket beviszik a színpadra, a színpad mögé. Nagyformátumú és/vagy kiemelkedő színházi emberekkel lehet találkozni, egy-egy beszélgetést végighallgatni velük. Kissé szubjektív beszámoló következik.

A cikk címéül választott Beatles dal tudja talán a legjobban megragadni a Színházak Éjszakáját. Minden színház közel azonos időben durrantja el a legnagyobb petárdáját és emiatt az egész este egyetlen nagy rohanás a városban. Ez egyszerre élvezetes és hihetetlen bulihangulatot áraszt, ugyanakkor kissé dühítő, hiszen nem ülhet az ember egyszerre a Katona József Színházban, az Örkény Színházban és a Karinthy Színházban. Választani kell, ezért e hektikusság miatt úgy döntöttem, hogy egy eseményt választanék ki, amely talán a legjobban jellemzi az egész ünnep pozitív és negatív jelenségeit, annak érdekében, hogy árnyaltan mutassa be ezt a magyar színházi életben különleges eseményt.

A választott eseményre délután három órakor került sor a Rózsavölgyi Szalonban, A két Freud címmel. Ez a program azt a jelenséget ragadta meg, hogy Jordán Tamás és Fodor Tamás egyszerre, de két külön előadásban alakítja Sigmund Freud karakterét (Az utolsó óra/Az ismeretlen). A két színésszel Szily Nóra beszélgetett egy órán keresztül. A program kifejezetten jó választásnak bizonyult. A két színművész köz- és elismertsége igen nagy a magyar színházi körökben. Mind a ketten legendás közösségből érkeztek (Universitas Együttes, Ruszt József), mind a ketten rendszeren kívüliként, főiskolai végzettség nélkül lettek a magyar színházi élet kiemelkedő alakjai, és mind a ketten legendás társulat-, színházalapítókká váltak (Fodor Tamás a Stúdió K-t, Jordán Tamás pedig a Merlin Színház és a Weöres Sándor Színház életre hívásában, és a Nemzeti megszervezésében vállalt igen kiemelkedő szerepet). Életük szétbogozhatatlanul összefonódott. A velük való beszélgetés meg is előlegezi az izgalmas programot – ezt a hatalmas tumultus kellőképpen igazolta is. Ami talán negatívumként róható fel az a nagy tömeg, a sorban állás, az ehhez kapcsolható minimális, de mégis élményrontó atrocitás – a két ikon szerencsére kárpótol a kellemetlenségért. 

A két Tamás (ahogyan hirdették a programot), nagyon eltérő, de hiteles figura. Jordán visszafogottabb, higgadtabb, nyájasabb alkat – míg Fodor éles, szatirikus, kissé luciferi alakként egy generációs-művészeti dialektikát alakított ki. Amit nem mondott az egyik, azt mondta a másik. Amit nem tudott a másik, azt tudta az egyik. Oda-vissza játék, amelyben Szily Nórának csak igen keveset kellett alakítani, szervezni, ment minden, mint a karikacsapás – csak a beszélgetés kezdését és lezárását kellett moderálnia, a többit a két művész gazdagon kitöltötte. Mind a két beszélgetőpartner végig odafigyelt a közönségre, és jordáni módon agorát kívánt kialakítani a Rózsavölgyiben. Ezzel együtt a Szalon reklámozása, felmagasztalása sem maradhatott el, természetesen. Ez az Éjszaka egyik legfontosabb pontja: színházi műhelyekhez a nézőt, a közönséget becsalogatni, lehetőleg nyitni a fiatalság, a következő generáció felé. Párbeszéd kialakítása és az érdeklődés felkeltése. 

Működőképes konstrukció, mégis van egyfajta versenyjellege. A rózsavölgyis program kevés, de az esti Katonás Hamlet-produkció már a legtöbb eseménnyel egy időben zajlott le. Ezzel a színházak érthető módon azt az időt kívánják az ünneplésre ráfordítani, amikor ők maguk is működnek, kora esti óráktól éjfélig. Így az éjszaka nem teljesül, csak közönségbarát módon, hiszen a legtöbb színház programja este 10-11 körül véget ért. Mégis a rövid idő alatt, a programok zsúfoltsága miatt fenntartásaink lehetnek, hogy új vagy éppen más közönség érkezik az adott színházba. Aki katonás, megint azt fogja választani és nem megy el, nem tud elmenni az Örkénybe, a Radnótiba esetleg a Karinthyba. Emiatt az Éjszaka programja versennyé válik a színházak között – feltéve, ha a színházaknak az új mellett érdeke a más színházak közönségét is bevonzani. 

Minden ambivalenciával együtt a Színházak éjszakája mégis nagyon fontos esemény. A POSZT megkérdőjeleződése és kiüresedése után itt van egy olyan színházi programsorozat, amelyben minden színház részt vehet (vesz is, ahogy tud) és kialakulhat az intézményeknek az a politikamentes, szabad, virtuális hálózata, amely révén újra lehetséges az egyesülés. Egyelőre még a gyermekcipőt elhagyó Színházak Éjszakája az egyesítés felé konkrét eseményeket nem hozott létre – még nem tud, nem vált (ön)tudatossá. De ez nem is baj. Egyelőre bájos és fontos – az értelem és a tét majd a kamaszkorban jön el. 

Kalmár Balázs

Fotó: Rózsavölgyi Szalon

Westeros életre kel a Sportarénában

Az óriási sikerű Trónok Harca élő koncert Ramin Djawadi közreműködésével elhozza Westeros világát Európába is, a Papp László Budapest Sportarénában május 18-án csendülnek fel a sorozat kultikus dalai.

“A Trónok Harca élő koncertélményt eljuttatni a közönséghez egy álom valóra válása volt év elején, amely egy három évvel ezelőtti ötletből jött létre” - nyilatkozta Djawadi. “A produkció mérete és látványa a Westeros világát valóban magával ragadó módon kelti életre, és boldog vagyok, hogy ezt az élményt lehetőségünk van nem csupán az észak-amerikai rajongókkal megosztani, hanem most először átkelni az óceánon, és végre Európába is elvinni a showt."

A Trónok Harca® élő koncertek Ramin Djawadi közreműködésével 2017 februárjában voltak láthatók Észak-Amerikában, három évvel azután, hogy az ötlet Djawadi fejéből kipattant. Az előadást a rajongók és a kritikusok egyaránt dicsőítették, kihagyhatatlan látványosságként emlegették. A Guardian a showt "Westeros káprázatos életrekeltésének", a Mashable "epikus zenei utazásnak" nevezte, míg a New York Times "szimfónikus látványosságként" dicsérte.

Az európai turnén túl - az órási keresletre való tekintettel - egy második észak-amerikai turnét is a koncertkörúthoz kapcsoltak, megadva az amerikai rajongóknak a lehetőséget, hogy megnézhessék a zeneszerző, Ramin Djawadi vezette zenekar és kórus előadását a legendás, Emmy-díj® nyertes HBO sorozat mind a hét évadának zenéjéből. A Game of Thrones Live Concert Experience új előadásai már a 7. évad zenéjét is tartalmazni fogják, csakúgy, mint a vadonatúj színpadképet, melyet lenyűgöző vizuális- és a legújabb videotechnika egészít majd ki.

"Az év eleji turné hihetetlen fogadtatását alapul véve a Trónok Harca rajongók éppúgy élvezni fogják a koncert új verzióját Európában, ahogy a visszatérését Észak-Amerikába" - mondta Jeff Peters, az HBO licenc és kereskedelmi alelnöke. "A Trónok Harca rajongói megtalálhatók a világ minden szegletében, ezért izgatottan várjuk, hogy egy szélesebb, nemzetközi közönség is megtapasztalhassa Ramin rendkívüli tehetségét."

A jegyértékesítés minden helyszínen szeptember 29-én, azaz most pénteken kezdődik 10 órakor. Az exkluzív HBO elővásárlási lehetőség már most is él, és egészen péntek reggel 9 óráig elérhető. A budapesti koncertre belépők a www.livenation.hu és a www.ticketpro.hu. oldalán keresztül vásárolhatók.

A Hét Királyság Magyarországon!

A legújabb technikai megoldásokat is felhasználva, Ramin Djawadi vezényletével, nagyzenekarral, kórussal és szólóénekesekkel 45 városban lesz látható a Trónok Harca élő koncert Európában és Észak-Amerikában. A Papp László Budapest Sportarénába május 18-án érkezik az egyedülálló produkció.

A Trónok Harca népszerű zenéje már a kezdetektől fogva együtt élt a rajongókkal, hiszen a gondosan felépített dalok a karakterek közötti legfontosabb pillanatok érzelmi súlyát hangsúlyozták, elképesztő mélységet kölcsönöztek a csatajeleneteknek, és életre keltették George R.R. Martin könyveit.  Az Emmy- és Golden Globe nyertes sorozat az egész világon megragadta a rajongók fantáziáját, Ramin irgalmatlanul népszerű főcímzenéje pedig azonnal a popkultúra részévé vált.

Ramin Djawadi előző munkái közé tartozik a Grammy-jelölt Vasember filmzene 2008-ból, valamint a Tűzgyűrű, a Titánok Harca és a Warcraft. A Trónok Harca mellett, Ramint szintén Emmy-díjra jelölték olyan televízíós munkáiért, mint az HBO-n futó Westworld, vagy a Jövő emlékei, illetve a Szökés. Ramin legújabb projektjei közül pedig kiemelkedik az októberben bemutatásra kerülő Hegyek között mozifilm zenéje. 

A turné, amelyet a Live Nation szervez az HBO Global Licensing-gel együttműködve, innovatív zenei- és videotechnikát alkalmaz, amely életre kelti Westeros és Essos különböző részeit, valamint olyan felvételeket és képanyagokat tartalmaz, amelyeket kifejezetten a 45 állomásos új turnéra hoztak létre. A koncertkörút május 8-án indul Madridban, és összesen 20 várost érint Európában május és június folyamán. Az észak-amerikai kör szeptember 5-én kezdődik Vancouverben, és október 14-én zárul Torontóban.

A jegyértékesítés minden helyszínen szeptember 29-én, azaz most pénteken kezdődik 10 órakor. Az exkluzív HBO elővásárlási lehetőség már most is él, és egészen péntek reggel 9 óráig elérhető. A budapesti koncertre belépők a www.livenation.hu és a www.ticketpro.hu. oldalán keresztül vásárolhatók. Kizárólag ülőjegyek kaphatók a Trónok Harca 2018. május 18-i élő koncertjére a Budapest Arénába. A normál jegyek mellett 3 különböző VIP csomag szintén elérhető a rajongók számára.

We wanna rock!

December 16-án ismét Magyarországon koncertezik a világ egyik legrendhagyóbb csellóformációja, a Luka Sulic és Stjepan Hauser alkotta 2cellos. A horvát duó újra és újra tanúbizonyságot tesz arról, hogy a csellóknak bizony van életük a klasszikus zenén túl: Michael Jackson legnagyobb slágere, a minden rekordot megdöntő Despacito vagy a Trónok Harca főcímzenéje éppolyan jól szól rajtuk, akárcsak Bach vagy Haydn.

A villámkezű csellistaként elhíresült fiatalok egykor egymás riválisai voltak. Mindketten gyermekkorukban kezdtek el zenélni, Stjepan Hauser a Royal Northern College of Music akadémián szerezte a diplomáját Manchesterben, míg Luka Sulic a Londonban tanult, a Royal Academy of Music-on. Szülőhazájukban, Horvátországban ismerkedtek meg egy mesterkurzuson. Elmondásuk szerint egyesülésük mindenkit óriási meglepetésként ért a zenei világban – épp a rivalizálásból kifolyólag –, ám ők már korábban megtapasztalták, hogy a köztük lévő jó adag feszültség mellett a kémiai kölcsönhatás is adott. Az ő szavaikkal élve: mindig is szerettek volna együtt zenélni, káoszt okozni, valami őrült dolgot létrehozni. Azaz forradalmasítani a csellót. 

Ez pedig sikerült is, a 2cellos ugyanis nemcsak könnyűzenei adaptációkat készít,  a finn Apocalyptica örököseként nem félnek a keményebb alapanyagoktól sem, feldolgozásaik között megtalálhatóak az AC/DC vagy éppen a Guns ’n’ Roses világhírű rockhimnuszai is – munkásságuk során újra és újra bebizonyítják, hogy a műfajok közti határok elmoshatóak. Vagy talán nem is léteznek: minden átjárható. 

„Az adott tétel hangulata szabja meg, hogy hogyan játszunk. Nem teszünk különbséget a klasszikus zene, a pop és a rock között. A zene az érzelmekről szól, és az adott dalok üzenete, illetve karaktere a legfontosabb. Ezt próbáljuk meg bemutatni előadás közben is. Természetesen, ha egy intenzív rocknótát adunk elő, szabadjára engedjük a bennünk szunnyadó vadállatot, és megőrülünk. Olyan keményen zúzunk, ahogy csak bírunk! Fiatalok vagyunk, tele adrenalinnal! We wanna rock!” – vallják a csellisták. 

A két fiatal művész 2011-ben szerzett hírnevet magának, méghozzá Michael Jackson Smooth Criminaljának feldolgozásával – ezzel a 2cellos a Billboard Hot 100 Digital Songs 10. helyén nyitott, a Youtube-on az első két hétben hárommillió kattintást ért el a videó. Ám a slágerlistás helyeknél nagyobb elismerés, hogy a zenészeket maga Elton John hívta fel, hogy meghívja őket éppen aktuális turnéjára. 

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy egy ilyen óriási legendával és ikonnal turnézhatunk, és hogy minden nap vele tölthetjük az időnket! Hihetetlenül rendes és nagylelkű ember, annyira segítőkész, minden tekintetben, mi pedig végtelenül hálásak vagyunk neki.” – nyilatkozták a zenészek.

Az, hogy a duó szekere azóta is egyre jobban fut, nem csoda. Már a videoklipek is energiabombaként hatnak, élőben pedig szinte felrobbantják a koncerttermeket. A világkörüli turnéikon túl számos kiemelkedő eseményen és helyszínen léptek már színpadra: a Madison Square Gardenben, a The Ellen DeGeneres Show-ban, a londoni iTunes Festivalon, az Emmy-díjátadón, sőt, még II. Erzsébet királynő koronázásának gyémánt évfordulóján is zenéltek a Buckingham-palotában.

Ha valaki esetleg még mindig attól félne, hogy a Papp László Sportarénában egy jól nevelt csellókoncertnek lenne tanúja, annak szeretnénk minden kétségét eloszlatni. Luka Sulic és Stjepan Hauser ugyanis arra a kérdésre, hogy milyen a közönség hangulata egy-egy koncertjükön, a következő választ adták: „Mi azt szeretjük, ha teljesen megőrülnek!” 

A koncertre a jegyvásárlás az alábbi linken érhető el, korábbi ajánlónkat – amely többek között a duó új lemezébe is bepillantást enged – pedig ide kattintva olvashatják.

Az interjú forrása: The Huffingtonpost/Hammerworld

Tükröződő felületek

Peer Krisztián tizenöt év hallgatás után szólalt meg újra a költészet nyelvén. A 42 című kötet elolvasása után a beszéd súlyosabbnak mutatkozik a csöndnél, a sorok hétköznapi cinizmusa ugyanis egyértelművé teszi, hogy itt nincs szó újrakezdésről.

Nehéz nem elfogódottan olvasni ezt a kötetet. Még nehezebb, sőt talán lehetetlen úgy kézbe venni, hogy ne tudatosulna bennünk újra és újra, milyen tragédia előzte meg a születését. A szövegek egy része ugyanis a költő barátnőjének halála előtt íródott, míg a versek másik csoportja a trauma utáni időszak gondolatainak ad testet. Ekképpen az elv, miszerint válasszuk külön az elbeszélőt a költőtől, hirtelen semmivé foszlik. Ebben a kötetben nincsenek maszkok, felvett pózok. Van viszont megrendítő őszinteség, öniróna, és mindenféle reményt nélkülöző igyekezet a továbblépésre. A gyászmunka azonban nem az elfedésről szól, elengedhetetlen része a hátratekintés is: a felejtés elutasítása a szüntelen emlékezést teszi törvénnyé.

Fotó: Bielik István

Az emlékezés sem a szokványos panelekből épül fel. Voltaképpen a korábbiaknál simább felszínű verseket olvashatunk, nincsenek váratlan fordulatok, meghökkentő képzettársítások, nincs ebben a kötetben semmi "irodalmi" lázadás. A virtuozitás a csendességében rejlik. Ezzel a csendességgel áll szemben a kötet fizikai volta, a felvágatlan lapok sora, amely arra kényszerít minket, hogy erőszakot kövessünk el a könyvön, ha be akarunk pillantani a gyász mögé. Fogjunk egy kést, vágjuk fel a lapokat, a kötet sebei révén aztán felszakadhat a fájdalom is. Itt nem a költőnek, hanem az olvasónak kell radikálisnak lennie. Ugyanakkor a kezünkben van egy fontos döntés is, hiszen ezzel a könyvészeti technikával mindenki megalkothatja a maga narratíváját, a befogadás és ezzel párhuzamosan az értelmezés mikéntjét.

Egy biztos: akár sorban olvassuk a verseket, akár az előtte-utána logika szerint, elveszni nem tudunk. Ha a két szövegcsoport tipográfiailag eltérő lapszámozása nem is segítene, akkor is árulkodnak a szövegek: a biografikus kontextus nélkül is pontosan rekonstruálhatóvá válnak a történtek. A sosem nyugvó reflexivitás pedig gondoskodik arról, hogy a halál költői feldogozásával járó giccsbe hajlás teljességgel kizáródjon a versekből – nincs szépíteni akarás sem a múltra, sem a jelenre nézve. A halál feldolgozása itt nem törődik a tabukkal: „A tisztálkodószereket kibasztuk a kukába. / Miért, a csontjaiddal szerinted mit csináltak?”

Az én nincs egyedül: önmagát sokszorozza meg. Vagy tükröt tart maga elé, vagy óhatatlanul is másban látja tükröződni önmagát. A leírt sorokban, Flopban, a kutyában, és főként az elvesztett lányban. Mintha az idő fogalmához is csupán az együtt töltött évek rendelnének jelentést: „Mióta megegyeztünk, / idő úgyis csak azóta van. / Múltam meg azért, / mert mutatom. // Ez a szerelem, / ha nem venném észre.” Már az „előtteversek” is ennek az időképnek a traumatizálásáról árulkodnak, a gyász szövegeiben pedig már egyenesen vezérmotívumként jelenik meg. Az öt együtt töltött év azonban nem mitizálódik, sokkal inkább az örök kétely terepévé válik. A kérdés ugyanis ott lebeg minden sor felett: megérte? Megérte neked? Furcsa módon akár úgy is tűnhet, hogy ez a bizonytalanság tartja össze a verseket: „A szerelmi költészet nehézségeiről? / Petrit ismered? / A negyedik nő vagy, akinek én mutattam meg. / Csak neked meg kellett halnod. Előtte öt év. Melyik fontosabb?”

A kötet szövegei persze nem csupán a feldolgozásra tesznek kísérletet, hanem a teremtésre is, egészen pontosan az elhunyt lány, az elmúlt idő újrateremtésére – a költészet által. A veszteséget a legszemélyesebb környezetben látjuk kibomlani, elzárt terek, védett magánszféra itt nem létezik. Az újraalkotás kísérlete is éppilyen nyílt, ámde láthatatlan párbeszédről tanúskodik. Lehet, hogy éppen ezért olyan természetes a folyása mindegyik szövegnek: a költészet és a hétköznapi beszéd nyelvhasználata között húzódó határ a maga teljességében oldódik fel.

Azt azonban ne higgyük, hogy csupán egyetlen olvasata létezik a szövegeknek, vagy hogy a könnyűnek tűnő nyelvezet mögött ne rejlene számtalan jelentésréteg. Talán az elsődleges értelmezéshez egyszerűbb hozzáférni, mint Peer korábbi verseiben, ám a mélyebb dimenziókat jóval nehezebb feltörni, hiszen hamar megelégszünk a nyilvánvalóval. Pedig nem kellene, mert az egyszerűség remekül palástolja azokat a finomságokat, amelyek révén rátalálhatnánk a szövegek rejtett ösvényeire, a komplexebb jelentésekre. Éppen ezért nem tudom azt mondani, hogy megfejtettem a szövegeket - minden újraolvasásnál mást értek meg belőlük. Még az út elején járok. A lapokat már felvágtam, a verseket még nem sikerült. A 42 ugyanis olyan kötet, amiért a látszat ellenére küzdeni kell. És amiért érdemes érdemes is.

Oros Panna

Fotó: Bielik István

Decemberben ismét Magyarországon a 2cellos!

A 2CELLOS 2017. március 17-én egy dinamikusabb hangzásvilággal rendelkező THE SCORE című albumot jelentetett meg. Az albumon meghallgathatjuk az elmúlt évek legismertebb film slágereinek feldolgozását. A zenészek világkörüli turnéra indultak 2017. júliusában és nagy örömünkre Budapest is állomása turnéjuknak. 2017. december 16-án, a Papp László Sportarénában meghallgathatjuk a csellisták vadonatúj klasszikus zenei átdolgozásait 12 fős vonós zenekar kíséretében, amelynek köszönhetően nem csak egy hagyományos koncertet, hanem egy showműsort láthatunk a színpadon, komoly színpadi rendezéssel.

A két horvát csellista 2011-ben vált ismertté, amikor Michael Jackson „Smooth Criminal” című számának feldolgozásával berobbant a köztudatba. Luka Šulić és Stjepan Hauser egy új, energikusabb albumot hozott létre a Sony Music Masterworks közreműködésével. A THE SCORE album hagyományosabb hangvilágot képvisel, illetve a Londoni Szimfonikus Zenekar játszik az albumon Robin Smith (karmester/rendező) vezénylésével.

“Szeretjük a filmzenét! Az albumon meghallgatható minden kedvenc filmslágerünk! Egy álmunk vált valóra, hogy a világszínvonalú Londoni Szimfonikus Zenekarral zenélhetünk együtt és adhatjuk elő ezeket a slágereket!"- mondta Stjepan.

Az albumot a világhírű zeneszerző, Ramin Djawadi Trónok Harca c. sorozat melódiája nyitja meg, aztán a filmtörténet Oscar-díjas slágereit hallhatjuk az albumon, mint például: James Horner szerzeménye, a “My Heart Will Go On”, a Titanic főcímdala; John Williams Schindler listája főcímdala és a Vangelistől a Tűzszekerek főcímdala: Chariots of Fire és persze a “For the Love of a Princess” a Rettenthetetlen c. filmből (Horner szerzeménye szintén); a Gyűrűk Ura filmslágere a “May It Be” (Enya előadásában); és az inspiráló “Now We Are Free” c. dal a Gladiátor c. filmből Hans Zimmer, Lisa Gerrard és Klaus Badelt rendezésében.

A romantikus dallamok is tökéletesen illeszkednek a csellók hangzásvilágához, ezért az albumon ismert romantikus világslágerek is hallhatók, mint például: Henry Mancini/Johnny Mercer “Moon River” c. dala az Álom Luxuskivitelben c. 1961-es filmvígjátékából; Ennio Morricone olasz zeneszerő gyönyörű dallamai a Cinema Paradiso és a Malenából; A Keresztapa népszerű dala Nino Rotától; Francis Lai, Oszkár – díjas dala a Love Story c. filmből; Hans Zimmer szerzeménye az Esőember c. filmből és Stanley Myers Cavanita c. népszerű slágere a Szarvasvadászból.

A 2CELLOS a dalszerzés határait feszegeti. Zenéjük ötvözi a klasszikus- és filmzenét a pop-rock stílussal. Šulić és Hauser nem ismernek határokat, amikor a színpadon vannak. Lenyűgöző előadásuk magával ragadja a közönséget.

Számos teltházas saját turné mellett, a duó több tévéműsorban szerepelt, mint például: The Today Show, The Ellen DeGeneres Show és a The Tonight Show, valamint a népszerű GLEE tévésorozatban. Még Elthon Jonh is meghívta őket világkörüli turnéjára. Amit külön kiemelnénk, hogy Luka és Stjepan a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató műsor első évadjában is színpadra léptek, illetve meghívott sztárvendégei voltak a Virtuózok Gálaműsorának.

2017. december 16-án a Papp László Sportarénában a 2CELLOS egy 12 fős vonós zenekarral, fergeteges látványvilággal és showval kápráztatja el a nézőket. A jegyek ide kattintva érhetőek el.

Egy testbe zárva

Schein Gábor tizedik verseskötete, az Üdvözlet a kontinens belsejéből már-már kegyetlenül ironikus röntgenfelvétel korunk állapotáról. A zsigeri otthontalanság és az ebből eredő kilátástalanság azonban úgy kiált felénk minden sorból, mintha valami mégiscsak menthető volna.

Hiába a cím, nincs a kötetben egy csepp naiv kedvesség sem, nincs bájos integetés a túlpartról, ez az üdvözlet nem a messzi távolból jön, hanem a mélyből morajlik – méghozzá úgy, hogy lehetetlen nem meghallani. Sőt, azt sem túlzás állítani, hogy belőlünk beszélnek ezek a sorok. Ám azt mégsem mondhatjuk, hogy a nagyon is emberi hang mögött mindig egy konkrét személy szólama sejlik fel: olykor maga a város, az ország tárja elénk megfigyeléseit. És ezekben az ösztönös megfigyelésekben nincs semmiféle öröm. 

Legalábbis semmiféle szokványos öröm, mert itt még a kevés boldogság is csak a halál közelségéből fakad. Az Üdvözlet a kontinens belsejéből a szorongás és az ezzel összefüggő hiány kiválóan megkomponált szimfóniája: néha elcsendesedve dalol arról, mi rejlik a gondosan őrzött felszín alatt, máskor pedig a maga teljes kiszámíthatatlanságában bugyog fel belőle valamiféle ősi düh. Úgy, hogy itt minden sor egyszerre közös és egyszerre személyes. Egy teste van a városnak és a benne élő embereknek, és ez a test a „gyűlölködő koldusország.” A kötetben ugyan vannak bizonyos versek, amelyek egyértelműen a közösségi költészet hangján szólalnak meg, mások pedig a legmegrendítőbb személyességén, mégsem ennek mentén tagolódik igazán a kötet. Az országban eluralkodó reményvesztettség és védtelenség tökéletesen rímel a halálos betegségben szenvedő ember kiszolgáltatottságára. A tagolódás az összefonódás repedezésekkel tarkított játékában rejlik.

Fotó: Valuska Gábor

Repedezésekkel, hiszen ebben az egy testben, amelyben össze vagyunk zárva, háború dúl. A test vérzik, és mi nézzük, ahogy egyre csak gyűlnek a sebek. Már a kötet nyitánya is figyelmeztet: „Az élet itt / sosem volt más, mint a túl lassú gyilkolás művészete. / A kordonok mentén most végre a köztéri akasztások / és a skizofrén szerelem más efféle álmaival játszhatott / az éber elme, és megittasulva azt hitte, politikát csinál.” A test „kísértethaza”, és ha valóban így van, mi sem lehetünk mások benne, csupán kísértetek. Ebben a hazában pedig nincs hová elrejtőzni: a külvilágban egyik harc követi a másikat, a történelem játszik a korokkal, belül pedig a test készül felszámolni önmagát. Minden menekülési út zárva. Nem marad más, mint a Zuhanás. A második ciklus címadó verse ki is mondja mindazt, amit addig a kollektivitás és az egyén viszonyáról sejteni lehetett: „mert aki / már elmúlt negyven, az már perfekt alvajáró, / szétbogozhatatlan benne a személyes / és a kollektív képzelet. Ezért az automata / pilóta mindig túl későn jelez. A zuhanás / feltartóztathatatlan.” 

A kötet aztán mégiscsak eltolódik a személyesség felé, hajszálvékony határt húzva az egyén és a közösség közé – ám egyik még mindig feltételezi a másikat. Nem titok, hogy a kötet verseinek egy része akkor született, amikor Schein Gábor halálos betegségével küzdött. Éppen ezért különös, hogy a betegség fájdalmának leírásánál mégiscsak az öröm megfogalmazása a megrendítőbb. Az, hogy egy halál közelsége hozhat valamit, ami szép, valamit, amiből még megszülethet a boldogság is – mert

mindennek van ajándéka, talán több is, mint remélhetnénk. A kihullott haj, a lélegzet görcsei, a hideg műtő, sőt maga a daganat is mintha csak eszköz volna arra, hogy az élet megmutathassa azt, amiről már elfeledkeztünk, vagy amit a nagy evidenciában ezidáig képtelenek voltunk észrevenni. A betegség egyszerre a gyermeki rácsodálkozás pillanata is. Ekképpen pedig a gyógyulás sem lehet más, mint a kötelezően letagadott kín. Hallgatni kell róla, még ha fáj is. Erről tanúskodik a Kórházi reggelek címet viselő ciklus záróverse is: „csak azt tudom, hogy miután fölkeltem, / és lassan visszatért az erőm, / hogy járjak a napok zajában, // még sokáig visszakívántam a betegséget, / féltem, hogy elveszítem ajándékait, / körülhatárolhatatlan hiány maradt utána.”

Az Üdvözlet a kontinens belsejéből vallomás és vádirat is egyben, hiszen visszatérni az életbe talán nehezebb, mint lemondani róla. A visszatéréshez szükség van kapaszkodóra. A visszatéréshez szükség van célra. A visszatéréshez szükség van otthonra. És már ott is vagyunk, ahonnan elindultunk: ha még sikerült is megvívnunk a belső harcot, hogyan számíthatnánk békére? A városnak már alig maradt ép szövete. „Hús nőtte be a szemeket.”

Oros Panna